Achilles-ín-szakadás: tünetek, okok és kezelés

Az Achilles-ín erős, a szakadásnak ellenálló ín, mely 15-25 cm hosszú és a legvastagabb részén 5 cm széles. A háromfejű lábikraizom utolsó részét alkotja, ez köti össze az izmot a láb sarokcsontjával.  

Az ín nagy fizikai terhelést képes elviselni – például extrém helyzetben elbírja az ember testsúlyának tízszeresét is. Ráadásul az Achilles-ínt ínhüvely veszi körül, ami lehetővé teszi, hogy az ín szinte akadálytalanul csússzon a csonton.

Az Achilles-ín szakadása, gyulladása és irritációja a leggyakoribb sérülések közé tartozik. A szakadás valószínűsége 30 és 40 éves kor között a legnagyobb. Ha az Achilles-ín csak kicsit szakad be és nem válik teljesen ketté, azt orvosi kifejezéssel részleges szakadásnak nevezzük. 

Az Achilles-ín-szakadásnak jellegzetes tünetei vannak. Sok esetben a szakadás pillanatában csattanás vagy reccsenésszerű hang hallható, melyet hirtelen fellépő, éles fájdalom kísér a sarokban. A sérült csak nagyon nehezen képes járni. További tünet, hogy a sérült nem képes lábujjhegyen járni, és a láb lépés közben nem tud a talppárnán gördülni. 

A teljes Achilles-ín-szakadással ellentétben a részleges szakadást sok esetben nem könnyű felismerni, mert a fájdalom nem annyira intenzív, és a sérült személy gyakran továbbra in rendesen tud járni. Gyakori, hogy a részleges ínszakadást csak bizonyos idő elteltével ismerik fel, ugyanis az Achilles-ínban a fájdalom nem feltétlenül jelentkezik azonnal. 

Achilles-ín-szakadás esetén gyakori tünet, hogy a boka hátsó része, valamint a comb alsó része megdagad. Olykor a böka fölött vérömleny alakul ki. 

Ha felmerül a gyanú, hogy az Achilles-ín környékén fellépő fájdalmat szakadás okozza, a sportsérülések esetére kidolgozott elsősegélymódszerre van szükség. A RICE modell alkalmazandó (Rest, Ice, Compression, and Elevation – azaz pihentetés, jegelés, kompresszió és megemelés). Ilyenkor a sérült lábat meg kell emelni és nyugalmi állapotba kell helyezni. A fagyási sérülés elkerülése érdekében a jeget textíliába kell csomagolni. Ezután, amilyen gyorsan csak lehet, orvosi vizsgálatra van szükség. 

Az Achilles-ín szakadása nem valamilyen extrém erős külső hatás miatt következik be, hanem váratlan, intenzív fizikai stressz okozza – a legtöbb esetben az ín már korábban is károsodott a boka túlzott mozgása és/vagy degeneratív elváltozás következtében. Az Achilles-ín-szakadás leggyakrabban olyan sporttevékenység során következik be, melyre jellemző a hirtelen irányváltás, megállás, elindulás, valamint a gyors sprint – tipikusan ilyen sport a kosárlabda, a kézilabda vagy a tenisz. Azonban a (korábban már sérült) Achilles-ín szakadása nemcsak sportolás alkalmával következhet be, hanem könnyen megtörténhet bármilyen, túlzott erőkifejtéssel járó hirtelen mozgás esetén is. 

Az Achilles-ín-szakadás kockázata fokozott, ha az ínhüvely gyulladt állapotban van (tenosynovitis), és emiatt az ín irritálódott. Más betegségek – például köszvény, porckopás vagy cukorbetegség – is irritálhatják az Achilles-ínt és növelhetik a szakadás valószínűségét. 

 

További tényezők, melyek fokozzák az Achilles-ín-szakadás valószínűségét:  

• A vádli izomzatának rövidülése 
• Idősebb kor vagy gyenge fizikai állapot
• A láb deformitása  
• Nem megfelelő bemelegítés sportolás előtt 
• Nem megfelelő lábbeli  
• Ismétlődő, erőteljes fizikai stressz sportolás alatt  

Amennyiben fájdalom jelentkezik az Achilles-ín környékén, nagyon fontos a láb orvosi vizsgálata. A legjobb, ha a sérült szakorvoshoz vagy a baleseti sebészetre megy – vagy, ha azonnali segítségre van szükség, hívja a mentőket.   

 

A sérülést ellátó orvos először feltesz néhány kérdést annak érdekében, hogy megállapítsa, a sérült személy: 

• tud-e rendesen járni, 
• hirtelen észlelte-e a tünetek megjelenését,
• volt-e már hasonló bokafájdalma vagy sérülése és 
• el tudja-e mondani, hogyan történt a baleset. 

 

A diagnózist klinikai módszerrel a sérült láb megszemlélése és palpáció (tapintás) alapján állítják fel. Néhány centiméterrel a sarokcsont (calcaneus) vége fölött egy rés tapintható ki az ínban. A tapintásos vizsgálat mellett ellenőrzik a mozgásképességet, azt, hogy a láb képes-e elviselni a fizikai terhelést, valamint az izomerőt (a sérült képes-e fél lábon lábujjhegyre állni). 

Az orvos elvégezheti az Achilles-ín-szakadás gyanúja esetén alkalmazott vizsgálatot, az úgynevezett Thompson-tesztet, mely „vádlinyomásos” tesztként is ismert. Ennek során a páciens hason fekszik a vizsgálóasztalon úgy, hogy mindkét lábfeje szabadon lelóg az ágy végéről. Ebben a helyzetben az orvos két oldalról összenyomja a sérült lábon a vádlit. Normális esetben a láb reflexszerűen kinyúlik, azaz a bokánál a talp felé behajlik. Ha azonban az Achilles-ín szakadt, a láb mozdulatlan marad. 

A diagnózis helyességét orvosi képalkotó eljárásokkal, például ultrahangvizsgálattal lehet megerősíteni. Ez mindenekelőtt azért hasznos, mert észlelhetővé teszi a részleges szakadást is. Az ultrahangvizsgálat tisztán megjeleníti az Achilles-ín állapotát, és (részleges) szakadás esetén láthatóvá teszi a rést. 

Ha a vizsgálati eredmény az Achilles-ín irritációját jelzi, javasolt a boka megkímélése a fizikai terheléstől. Az ízület megtámasztására a speciális bandázsok kiválóan alkalmasak. Biztosítani kell, hogy a láb pihenjen, különben az irritáció krónikussá válhat, és ennek következtében megnő az Achilles-ín-szakadás kockázata. Emellett célszerű az érintett területet hűteni.  

Azonban mi a teendő, ha az Achilles-ín teljesen elszakadt? Ha ez a helyzet, két lehetőséget kell számba venni: a műtétet és a konzervatív kezelést. 

Amennyiben lehetséges a szakadt Achilles-ín konzervatív terápiája, a kezelés műtét nélkül történik. Ez azt jelenti, hogy a páciensnek a sérült lábszárára és lábára gipszkötést vagy bokarögzítőt (ortézist) tesznek, illetve speciális ortopéd cipőt kell viselnie, mely a lábat enyhén a lábujjak felé döntött helyzetben tartja. A cél az, hogy a szakadt ínvégeket egymáshoz közel rögzítsék, és elérjék, hogy a gyógyulási folyamat a hegesedéssel meginduljon.  

SEzután 6-8 hétig cipő vagy csizma alakú ortézist kell viselni. Az orvosi diagnózis és az előírt kezelés alapján a láb megemelt pozícióját fokozatosan, lépésről lépésre csökkentik a kezelési folyamat során. Emellett a trombózis kialakulásának megelőzésére is megfelelő módszert kell alkalmazni. A fizikoterápia is olyan kezelési módszer, melyet igénybe kell venni. 

Általában a konzervatív módszer fáradságosabb, nehezebb, mint a műtét. Ez azért van így, mert az Achilles-ínnak nagyon sok pihenésre, és főleg időre van szüksége, hogy meggyógyuljon.  

A műtétnek az az előnye, hogy az ín sokkal gyorsabban visszanyeri működőképességét, és kisebb az esélye annak, hogy a későbbiekben újra Achilles-ín-szakadás következzen be. Mindazonáltal a műtét szövődményekkel járhat, amit figyelembe kell venni az operáció előtti orvosi döntés során. 

A műtétet el lehet végezni minimálisan invazív módon és nyitott műtétként is. Mindkét esetben összevarrják az ín végeit. Ha az elszakadt ín olyan rossz állapotban van, hogy az egyszerű összevarrás nem lehetséges, akkor egy darab, a test más részéből vett ínt használnak, vagy speciális varrási technika alkalmazására van szükség. Általánosságban elmondható, hogy a sebészeti beavatkozásra sokféle módszer áll rendelkezésre. 

Az Achilles-ín-műtétet regionális vagy helyi érzéstelenítéssel végzik – nincs feltétlenül szükség általános érzéstelenítésre. A műtét alatt a páciens hason fekszik, lábfeje túllóg a műtőasztal szélén. Az optimális eredmény elérése érdekében mindkét lábat folyamatosan megfigyelik és összehasonlítják, kiemelt figyelmet fordítva a nervus suralis nevű idegre. Ez az érzékeny ideg az Achilles-ín közelében helyezkedik el és nem szabad károsodnia, mert ez idegzi be a sarkat.  

A műtét után 4-6 hétig a lábszárat és a lábfejet rögzítő gipszet kell viselni, mely a lábfejet kissé előrehajlított helyzetben tartja. Ez alatt az idő alatt a lábfej előre hajlásának szögént kéthetente fokozatosan csökkentik. A műtét után fizikoterápiát is kell alkalmazni. 

Azt, hogy milyen mértékben lehet újból sporttevékenységet folytatni, az orvossal való konzultáció során határozzák meg.  

Az Achilles-ín természetes elhasználódása és szakadása nem előzhető meg. Azonban a sérülés általános kockázatát minimalizálni lehet az alábbiak betartásával: 

      
• edzés és sportolás előtt az izmokat megfelelően be kell melegíteni,  
• sportolás közben fokozatosan kell növelni a fizikai terhelést,  
• megfelelő lábbelit kell viselni,  
• a sportolást mértékletesen kell végezni,  
• a szervezetet nem szabad túlerőltetni és sportolás után időt kell szánni a regenerálódásra. 

 

 

 

Laura de Bruin 2013-ban diplomázott fizioterapeutaként a Hogeschool Rotterdamon. 2015 szeptemberében Rotterdamban megkezdte a mesterfokú manuálterapeuta képzést. 2018 júniusában sikeresen megszerezte a diplomát, majd ezután 2021 szeptemberében Utrechtben elkezdte a mesterfokú pszichoszomatikus fizioterapeuta képzést. Laura de Bruin fontosnak tartja, hogy a magas színvonalú ellátást hatékonyan és a páciens iránti tisztelettel végezzék, olyan módon, mely amennyire csak lehet, figyelembe veszi, hogy az ügyfél mit részesít előnyben, mik a kívánságai és elvárásai. Az egyéni kezelések mellett csoportokat is vezet. Az utóbbi években több tanfolyamot is elvégzett a fejfájás, nyak-, váll- és hátproblémák kezelésével kapcsolatban. 

 

[Felelősségkizáró nyilatkozat: Kérjük, vegye figyelembe, hogy bármilyen javaslatot és tanácsot, amit ezen a weboldalon talál, óvatosan kell kezelnie. Ezek semmilyen formában nem helyettesítik az orvossal való konzultációt és a kezelést. Amennyiben úgy gondolja, hogy egészségügyi problémája van, forduljon egészségügyi szakemberhez és kövesse az általa adott tanácsokat, függetlenül attól, hogy mit olvasott ezen a weboldalon.  

Súlyos sérülés esetén a diagnózist és a kezelést orvosnak kell meghatároznia. Ha nem biztos benne, mi a fájdalom forrása, javasoljuk, hogy forduljon orvoshoz. 

Amennyiben a tüneteket az ízületek kipirosodása, duzzanata, felforrósodása kíséri, állandó vagy erős fájdalmat és/vagy neurológiai tüneteket (pl. zsibbadást, bizsergést) tapasztal, vagy a fájdalom kiterjed a láb más részeire is, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.  

Az ezen a weboldalon található információk nem szolgálhatnak alapként öndiagnózishoz, kezeléshez vagy gyógyszer alkalmazásához. 

Kérjük, mindig figyelmesen olvassa el és tartsa be a Hansaplast termékek csomagolásán vagy az ezekhez mellékelt tájékoztatóban található használati útmutatót. 

Termékeinkkel kapcsolatos további információért kérjük, lépjen velünk kapcsolatba: Hansaplast hotline 040 / 4909 7570 (H–P 8.00–18.00 h), vagy e-mailen a Hansaplast@Beiersdorf.com címen.]