Carpal tunnel syndrome (CTS) – Symptoms, Causes and Treatment

A kézzsibbadás, a bizsergő érzés az ujjakban és a kéz területén jelentkező fájdalom tipikus tünetei a kéztőalagút-szindrómának. Az alábbiakból megtudhatja, miből áll ez a betegség, hogyan lehet diagnosztizálni és mire kell figyelni a kezelés és a gyógyulási folyamat során.

A kéztőalagút-szindrómát – melyet orvosi rövidítéssel CTS-nek is neveznek – a csukló táján fellépő nyomásfokozódás okozza. Ez azt jelenti, hogy egy ideg összenyomódik, és ennek következtében olyan tünetek alakulnak ki, mint a csuklóízületben és a kézben jelentkező fájdalom. Néhány esetben maga az ideg is károsodást szenvedhet.

A kezek, lábfejek, lábak és karok perifériás idegeinek összenyomódási szindrómái közül a kéztőalagút-szindróma a leggyakoribb. A népességnek akár tíz százaléka is érintett lehet. A felmérések alapján a kutatók megállapították, hogy a nők körében a kéztőalagút-szindróma hozzávetőlegesen háromszor-négyszer gyakoribb.

A kéztőalagút-szindróma a csukló területén alakul ki. A hajlítóizmokat leszorító szalag (retinaculum flexorum), mely az ízületet erősíti, a kéztőcsontokkal együtt rugalmas csatornát alkot. A középideg (nervus medianus) és kilenc hajlító ín halad át ezen az alagúton. A kéztőalagút-szindróma idegkompressziós szindróma, és a középideg összenyomódása okozza.

Amikor a kéztőalagút túl szűk – ennek többféle oka lehet –, állandó nyomás hat az idegre, és ez az ideg károsodását idézheti elő. A csatorna beszűkülése az ember fiatalabb éveiben észrevétlen maradhat. A CTS-t általában 40 és 60 éves kor között diagnosztizálják. A szindróma leggyakrabban mindkét kézen kialakul.

A páciensek átfogó vizsgálata és a felmérése alapján azonosították a legfontosabb kiváltó tényezőket. Ezek, egyebek mellett, a következők:
• a csuklóízület túlzott fizikai megterhelése nehéz fizikai munka (pl. légkalapács használata) vagy ismétlődő tevékenységek során,
• daganatok a kéztőalagút környékén,
• a csontok rendellenes elrendeződése kéztörés után,
• csomós, megvastagodott idegek (ganglia),
• fokozott folyadékfelhalmozódás (ödéma) a szövetben, pl. terhesség vagy pajzsmirigy-alulműködés esetén,
• degeneratív, reumatikus, hormonális és anyagcsere-betegségek: az idegek érzékenyebbek a nyomásra cukorbetegség vagy reumatoid artritisz esetén, valamint ha amiloidózis következtében fehérje rakódik le,
• természetes módon kialakuló szűkület a kéztőalagút területén (pl. genetikai hajlam fennállásakor vagy nők esetében).
A felsoroltak a lehetséges okoknak csak egy kis részét képviselik. A kezelőorvos a diagnózis felállításakor megvizsgálja ezeket a tényezőket és megállapítja, melyeket lehet kizárni.

A kéztőalagút-szindróma kialakulásának megelőzésére az egyik lehetőség az ergonomikus munkakörnyezet kialakítása a mindennapi munkavégzéshez. A hüvelykujj alatti izompárna alátámasztása a klaviatúrán való gépeléskor, valamint ergonomikus egér használata hasznos megoldás. A kezeknek és a csuklóknak kényelmesen kell tudniuk pihenni, miközben az ember az asztalon dolgozik. Erre az az optimális megoldás, ha a felső és az alsó kar 90 fokos szöget zár be. Az állítható magasságú szék és asztal szintén hasznos e tekintetben. Azoknak, akik rendszeresen sportolnak és nagymértékben megterhelik a csuklójukat, figyelniük kell arra, hogy pihenőidőszakokat iktassanak be.

Ez különösen fontos tenisz, saját testsúllyal végzett gyakorlatok, squash és röplabda esetén. A pihenőidőszakok hozzájárulhatnak annak megelőzéséhez, hogy a csuklót túlzott fizikai terhelés érje.

Mivel idegkompressziós szindrómáról  van szó, a kéztőalagút-szindróma kezdetben szórványos tüneteket mutat, melyek gyakran a túlerőltetés következtében jelentkeznek.
A CTS kezdeti tünetei többek között:
• alkalmanként zsibbadás és/vagy fájdalom a kezekben
• bizsergő érzés a hüvelykujjban, a mutató- és a középső ujjban
• éjszakai ébredés a kéz zsibbadása miatt

Minél előrehaladottabb stádiumban van a szindróma, a tünetek annál gyakoribbak. Jelentkezhet fájdalom a kéz területén, illetve a szorítóerő is csökkenhet. Ezek az érzészavarok (paresztézia) kisugározhatnak az alkar területére és/vagy a vállakba is.

Ha a tünetek felvetik a kéztőalagút-szindróma gyanúját, fontos, hogy a páciens még a betegség korai szakaszában orvoshoz forduljon és megkezdődjön a szükséges orvosi kezelés. Ezáltal megelőzhető, hogy a tünetek súlyosabbá váljanak és a középideg károsodjon. Kezelés nélkül a CTS azzal a kockázattal jár, hogy az érintett területen csökken az izomerő. Ennek következménye az lehet, hogy a páciens mindennapi tevékenységei lényegesen korlátozódnak.

Kéztőalagút-szindróma gyanúja esetén az orvos részletesen kikérdezi a beteget (anamnézis), majd megvizsgálja az érintett területet. Ez a következőkből áll:
- Vizsgálat és tapintás
- A mozgásvezérlés és a bőrfelszín érzékenységének vizsgálata
- A mozgásképesség vizsgálata például a Phalen-teszt, a Hoffmann–Tinel jel vagy a kéztő kompressziós teszt (Durkan-teszt) alkalmazásával

Kéztőalagút-szindróma gyanúja esetén a megtapintás és a mozgásfunkciók vizsgálata mellett neurológiai diagnózisra is szükség van. Ehhez megvizsgálják az idegek vezetési sebességét, és néhány esetben a csuklóízület MRT- vagy ultrahangos vizsgálatát is elvégzik, hogy megalapozott véleményt alkothassanak. A kéztőalagút-szindróma diagnózisának felállítását a lehető legalaposabban kell végezni, hogy kizárhassanak minden más lehetséges betegséget. Ugyanis előfordulhat, hogy a tünetek nem a csukló területéről, hanem a nyakcsigolyákból erednek. A differenciáldiagnózis szempontjából azt is vizsgálni kell, hogy a tüneteket nem polineuropátia okozza-e, mely valamely alapbetegség következtében alakult ki.

A kéztőalagút-szindróma nagyon enyhe fokán elegendő lehet a kezdeti, akut fázisban bandázst, például a Hansaplast Performance Wrist Supportot viselni, mert ez enyhülést nyújt a középideg számára. Azonban ha a tünetek rosszabbodnak és az alvást is jelentősen megzavarják, akkor az orvossal való konzultáció alapján további lépéseket kell tenni a kezelés érdekében. A cél a maradandó károsodások megelőzése.

Akárcsak más betegségeknél, a kéztőalagút-szindróma esetében is először konzervatív kezelést alkalmaznak. A tünetek enyhítésére több módszer is van:
• Csuklómerevítő, csuklópánt
• Szalagok (tape) alkalmazása a fájdalom csökkentésére
• Fizikoterápia

A kéztőalagút-szindrómától szenvedő betegeknek igen gyakran jót tesznek az otthon végzett gyakorlatok. Például a nyújtó gyakorlatok, a stresszlabda összenyomása, a marokerősítő használata.

Amikor az orvos csuklómerevítő vagy ortézis viselését írja elő, ezt lehet állandó jelleggel vagy csak éjszaka viselni. Mindkét esetben legfeljebb hat héten belül a tüneteknek észrevehetően enyhülniük kell. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, meg kell fontolni további kezelési módszerek alkalmazását.

Jó tudni: Különösen súlyos tünetek esetén fontolóra kell venni a kéztőalagút-szindróma gyógyszeres kezelését. Az egyik lehetőség az úgynevezett infiltrációs kezelés, melynek során kortizont vagy fájdalomcsillapítót injekcióznak az érintett területbe. Ez enyhülést nyújthat, azonban nem gyógyítja meg a tünetek kiváltó okát.

Ha a konzervatív módszer nem hoz javulást, műtéti megoldás is lehetséges. A kéztőalagút-szindróma esetén végzett műtét neurolízis néven is ismert. Ennek az operációnak a célja az ideg csatornájának kitágítása és ezáltal az idegre ható nyomás megszüntetése.
A műtét a legtöbb esetben járóbeteg-kezelés keretében történik és a beavatkozást endoszkóppal végzik. Ez azt jelenti, hogy az orvos egy kis nylást hoz létre a bőrön, melyen át hozzáfér a csuklóízülethez. A műtét helyén később egy kis heg marad. Bizonyos esetekben szükségessé válhat, hogy nagyobb bemetszést ejtsenek a csuklóízülethez való hozzáférés érdekében.

Az az idő, amely a diagnózis és a kezet, valamint a csuklót érintő kéztőalagút-szindróma gyógyulása között telik el, nagyon változatos lehet. Főleg konzervatív kezelés esetén van szükség sok türelemre, mert ahhoz is idő kell, hogy kiderüljön, az ortézis vagy a torna valóban tartós sikerhez vezet-e. Az esetek jelentős hányadában ez sok hónapot is jelenthet.

Ilyen hosszú és fáradságos kezelés során további kockázatot jelenthet, hogy a páciens kompenzáló testtartást vesz fel. Ez izomfeszüléshez és myofasciális fájdalomhoz vezethet. A következmény a tünetek rosszabbodása lehet.

Kulcsfontosságú az is, hogy a konzervatív kezelés alatt és a műtét utáni időszakban a páciens fizikoterápiában részesüljön. Ennek igénybevétele esetén a csukló mozgékonysága javítható és a krónikus fájdalom megelőzhető.

Míg konzervatív kezelés mellett sok türelem kell a gyógyuláshoz, műtét esetén a páciens csuklóízülete és keze általában már három héttel az operáció után részlegesen visszanyeri az erejét és újra használható. Rendszerint hat hét telik el, amíg a kéz rendes működőképessége helyreáll. Műtét után tízből kilenc páciens semmilyen további tünetet nem észlel.

Laura de Bruin 2013-ban diplomázott fizioterapeutaként a Hogeschool Rotterdamon. 2015 szeptemberében Rotterdamban megkezdte a mesterfokú manuálterapeuta képzést. 2018 júniusában sikeresen megszerezte a diplomát, majd ezután 2021 szeptemberében Utrechtben elkezdte a mesterfokú pszichoszomatikus fizioterapeuta képzést. Laura de Bruin fontosnak tartja, hogy a magas színvonalú ellátást hatékonyan és a páciens iránti tisztelettel végezzék, olyan módon, mely amennyire csak lehet, figyelembe veszi, hogy az ügyfél mit részesít előnyben, mik a kívánságai és elvárásai. Az egyéni kezelések mellett csoportokat is vezet. Az utóbbi években több tanfolyamot is elvégzett a fejfájás, nyak-, váll- és hátproblémák kezelésével kapcsolatban.

Felelősségkizáró nyilatkozat: Kérjük, vegye figyelembe, hogy bármilyen javaslatot és tanácsot, amit ezen a weboldalon talál, óvatosan kell kezelnie. Ezek semmilyen formában nem helyettesítik az orvossal való konzultációt és a kezelést. Amennyiben úgy gondolja, hogy egészségügyi problémája van, forduljon egészségügyi szakemberhez és kövesse az általa adott tanácsokat, függetlenül attól, hogy mit olvasott ezen a weboldalon.